Vaníliás karika

Nem sok embert ismerek, aki a boltban vásárolt desszert majszolgatása közben azon morfondírozik, hogy lehetne ezt házilag elkészíteni. Nem sokat, összesen egyet, Attilát. Akinek a minap vaníliás karika adott ihletet. Ma meg is csináltuk egy Nosaly-s recept alapján. Na jó, nem lett pont olyan, mint a bolti - hanem jobb :D - de mindenképpen érdemes nekifutni!

Vaníliás karika

Hozzávalók:

- 40 dkg liszt

- 15 dkg porcukor

- 2 cs vaníliás cukor 

- csipet só

- fél citrom reszelt héja

- 25 dkg margarin

- 2 tojássárgája

- 1/2 kk szódabikarbóna

Elkészítés:

A sót, a cukrot, a vaníliás cukrot, a citromhéjat és a szódabikarbónát elkeverjük a lisztben, majd  belemorzsoljuk a margarint, és a tojások sárgáit hozzáadva, összegyúrjuk. Hűtőbe tesszük fél órára, hogy könnyebben tudjunk vele dolgozni.

A hűtőből kivéve, lisztezett deszkán gyors mozdulatokkal átgyúrjuk, és 6-7 mm vastagra kisnyújtjuk. 6 cm átmérőjű szaggatóval vagy pohárral kiszaggatjuk, közepüket is kiszúrjuk (ha nincs ilyen formájú szaggatónk, megteszi egy kisebb kupak is), majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és kb. 10 perc alatt megsütjük.

Míg hűlnek, elkészítjük a csokimázat: a darabokra tördelt csokoládét gőz fölött vagy mikróban felolvasztjuk az olajjal, és alaposan összekeverjük.

A kihűlt karikákat félig belemártjuk a csokiba, az aljáról a felesleget lehúzzuk az edény szélén, majd rácsra vagy sütőpapírra tesszük. Ha teljesen megkötött a csoki, nagyon könnyen le tudjuk választani a papírról.

(Kieg1.: a tojás fehérjére nincs szükség a recept alapján. Abból lett egy kis adag kókuszcsók: tojásfehérjét felverjük egy csipet sóval, ízlés szerint cukrot és kókuszt keverünk hozzá, a masszából halmokat pakolunk a sütőpapírra, és előmelegített sütőben, légkeveréses üzemmódban 10perc alatt halványpirulósra sütjük. Ha kihűlt, iszonyú édes, közepesen ragacsos, viszont kókuszfüggőknek mennyei édességet kapunk. Nem szép, de megéri azt a 15percet, amit összesen rá kell szánni :D)

(Kieg2.: mi kevés csokit csináltunk - viszont így meg lett 4 db lyukas közepű ischlerünk is, mert a maradékokat lekvárral ragasztottuk össze.)